A távirányítók alapfunkciója a hangerő szabályzás és a gyárilag beégetett hangzás profilok közötti váltogatás, ennél többet nagyon kevesek tudnak. Az SVS alkalmazás legjelentősebb tudománya a háromsávos, parametrikus EQ, amivel remekül kisimítható a szobaakusztika által megkavart frekvencia-átvitel. Ehhez kapcsolódó negatívum is akad, a művelethez feltétlenül szükséges egy olyan hangnyomásmérő műszer, ami a szubbasszus tartományban is pontos, tehát a mobiltelefonok döntő többségét elfelejthetjük. Rendkívül hasznos a szubszonikus szűrő, aminek aktiválásával levehetjük a szubláda képzeletbeli válláról azt a terhet, amivel már csak kínkeservesen tud megbirkózni. Hátránya, hogy csak 25; 31,5 és 40 Hz választható. Az SB-1000 Pro-hoz megfelelő a legalacsonyabb fokozat, de a nagyobb és erősebb márkatársakhoz igencsak jól jönne egy 20 hertzes lehetőség.

Az alkalmazással beállíthatjuk a fázist, polaritást, az aluláteresztő szűrőt, válogathatunk a gyárilag Movie és Music elnevezésű és a Custom, valamint a Default közül. Az első háromhoz rendelhetjük az általunk kalkulált EQ korrekciókat, plusz mindegyiket nekünk szimpatikus névvel ruházhatjuk fel. Hasznosnak bizonyult, hogy nem csak egy, hanem három memória állt rendelkezésünkre, erre később visszatérünk. Végül, de nem utolsósorban a mélyláda alapfunkcióit igazíthatjuk számunkra megfelelőre, ilyen a bekapcsolás automatizálása és a hátlapi kezelőszervek fényereje. Ha már ez szóba került, nem sikerült megbarátkozni az ICI (Intelligent Control Interface) gombsorokkal, embert próbáló feladat a szubláda mögé hajolva, elemlámpát, szemüveget, nagyítót tartani és úgy nyomkodni azokat.

Visszatérve a fizikai jellemzőkre, az SB-1000 Pro-ra ránézve egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a hangszórója 30 centis. Ezt azért emeljük ki, mert nem egyszer estünk gondolkodóba, hogy a velünk szembenéző membrán vajon mekkora névleges átmérőjű. Optikailag méretnövelő hatású, ezt az elődön és az SB-2000 Pro-n is nyugtáztuk, hogy szinte teljes előlapot elfoglalja a kosár pereme. Utóbbinak anyaga, természetesen nem csak a peremé, sajtolt fémlemez, ebben a kategóriában ez tekinthető általánosnak, nem az alumínium öntvény.

Számunkra furcsának tűnt a kosár viszonylagos zártsága, ami éles ellentétben áll a 4-6-8 küllős megoldásokkal. Vessenek minket a mókusok közé, mert nem számoltuk meg a lyukakat, körülbelül 70-75 db lehet belőlük, amin áramolhat a rostokkal erősített kompozit membrán által mozgatott levegő, egyúttal hűtve a másfél col átmérőjű lengőcsévét. A dupla mágnes, viszont visszafogott vastagságú és átmérőjű. Nyilván hiba lenne ebből bármiféle következtetést levonni, a lényeg nem látható, de nekünk az olyasmi tetszik igazán, ami a 3000-es és az afölötti modellek popsiját képezi. Ja, hogy azok kétszer, háromszor ennyibe kerülnek? Bocs, inkább befogjuk a bagólesőnket! Azt viszont ebben az árkategóriában sem tudjuk örömmel fogadni, hogy a belső kábelezés cérnavékonyságú. Sajnos nem egyedi eset, majdnem az összes mélyláda gyártó spórol ezen darabonként 10-20 dollárcentet.

A Sledge 325D erősítő csúcsteljesítménye 820 watt, folyamatosan, amit a típusszámból kikövetkeztettünk, 325 wattot ad le. Elméletileg bőven elegendő, és ha nem is lényegesen, de több, mint az előd, nem Pro mélyládáké. Ezen kívül is történtek változtatások, mint a diszkrét MOSFET meghajtás, az 50 MHz-es Analog Devices DSP 56 bites szűréssel.

A hátlapon USB aljzathoz csatlakoztatható az SVS SoundPath vezeték nélküli jelátvitelt biztosító egység. A teljesség kedvéért felsoroljuk a többi csatlakozót: 1-1 pár RCA be- és kimenet, előbbiek egyike LFE jelölésű, valamint szintén 1-1- pár hangszórókábel be- és kimenet, 1 db trigger bemenet. Végül egy újabb nehezen emészthető tulajdonság; a tápcsatlakozó borotva/piskóta kivitelű. Valaki árulja el, ez miért jó?

Az SB-1000 Pro famintázatú fóliával burkolt változata a legolcsóbb, 229.990 forintba kerül, a feketére vagy fehérre lakkozottakért plusz 20.000 forintot kérnek, ami elfogadható árképzés.

Meghallgatás

22 négyzetméteres nappaliban használtuk és teszteltük az SVS SB-1000 Pro mélyládát. Marantz processzorról kapta az Audyssey MultEQ XT32 által gatyába rázott jeleket, SVS SoundPath kábelen keresztül.

Miután két hétig napi pár órán át járattuk, műszeres mérésekkel kezdtük a vizsgálatot, a kapott adatok alapján a parametrikus EQ-val a lehető legsimábbra vasaltuk a frekvencia görbét, utána futtattuk le a processzor automatikus önbemérőjét.

20 hertzen nem sok vizet zavart, bár tisztán hallhatóan szólt, 25-től jelentősen növekedett a hangnyomás, 31,5 volt az a frekvencia, ahol már ereje teljében „dübörgött”. Aztán ezt a szintet icipicit emelve haladt 80 Hz-ig, onnan már a frontsugárzóké volt a főszerep. A 25 és 40 hertzes mérőjelek jelentős felhangosításával sikerült némi oda nem illő hangot kicsikarnunk a membránból, de ezt nem tekintjük negatívumnak, mivel nem a normális, mindennapos használat része.

A Movie tárhelyre rögzített profillal a szokásos tesztjelenetek remekül szóltak, a Valkyrie légvédelmi gépágyúja megadta azokat az ijesztő effektusokat, amik miatt ezt a részletet kiemeltük a filmből. Ugyanezt tapasztaltuk a bombák robbanásakor, éreztük a padlón és a kanapén is. Nem lepett meg minket, hogy Hulk füvön landolása érzékeltette a tonnás testtömeget és az ordítása szinte meglebegtette a hajunkat. A lőfegyverek kaliberét ha nem is tizedmilliméteres pontossággal, de jól megkülönböztethetően prezentálta, az infrahang generátoroktól mi a főhőssel ellentétben megadtuk magunkat.

Marcus Miller basszusgitárjának vastagabb húrjait és zenésztársának lábdobját olyan élvezetesen szólaltatta meg, hogy többször visszaléptünk a jelenet elejére.

Sztereó zenék következtek, (Hans Zimmer – Wheel of Fortune a Pirates of the Caribbean, Dead Man’s Chest filmből, He Xun-Tian – Earth Drums) ekkor kézbe kellett vennünk az applikációt futtató tabletet, mert soknak véltük a szubbasszust, kissé rátelepedett a többi frekvencia-tartományra. A Music beállításcsomag csak jelszintben különbözött a mozistól, átváltva rá pontosan annyit adott ki magából az SB-1000 Pro, amitől széles mosoly ült ki az arcunkra. Ezután régi-új kedvencünket, Tom Jonest is meghallgattuk (sajnos veszprémi koncertjére nem sikerült jegyet szerezni), szintén a DALI Volume 4 tesztlemezről. Szinte hihetetlen, hogy ez belépő mélyláda, mert a hangja annyira belesimult a frontsugárzókéba, mintha egymáshoz tervezték volna őket. Itt is fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy saját szórakozásunkra, sztereó zenehallgatáskor sosem használunk szubládát, mert quadral Aurumjaink frekvencia-átvitelének alsó határértéke 28 Hz, nincs szükség támogatásra.

Ha lúd, legyen kövér, a Dolby Atmos őserdei jelenetét futtattuk végig egymás után háromszor. Másodszorra azért, mert Music állásban maradt a DSP, elfelejtettük Movie-ra váltani, harmadszorra azért, mert nagyon tetszett, amit hallottunk. Volt összehasonlítási alap, ugyanis hidegfront vonult át felettünk és nem sokkal korábban igazi mennydörgésben és záporesőben is volt részünk. Az SB-1000 Pro versenyre tudott kelni azzal, mintha visszakanyarodtak volna a zivatarfelhők. Végezetül belehallgattunk a San Andreas című filmbe, hogy borzongjunk kicsit a borzalmas természeti katasztrófa következtében összeomló, eldőlő felhőkarcolók robajától.

Összegzés

Az SVS mérnökei megmutatták, hogy nem érdemtelenül kapják a fizetésüket. A maga nemében nagyon jó SB-1000-ből olyan profi versenyzőt faragtak, ami a konkurenciának már most fejvakarást, a házimozi rajongóknak, akik megvásárolják, sok-sok örömet fog okozni. Mehetne valamivel mélyebbre, de így is teljes megelégedéssel használtuk bő másfél hónapig. Aki ennél több mélybasszusra vágyik, az választhatja a PB-1000 Pro  testvérmodellt picivel több pénzért.