02 jan SVS Ultra – Az állványos hófehérke

Az SVS márkát leginkább kitűnő aktív mély-sugárzóiról ismerjük, miközben már teszteltük a kitűnő Prime 5.1 –es összeállítást, most nagy érdeklődéssel vettük kézbe az SVS Ultrákat, mert kíváncsiak voltunk, hogy milyen polchangfalat készítenek.

Mesébe illő megjelenés

Nem véletlenül adtunk meseszerű címet tesztünknek. A lakkozott fekete és fehér változatban készülő hangfalak (nálunk a fehér landolt), nélkülöznek mindenféle ívet és hajlatot, ehelyett a tervezők sokfelé különböző letöréssel kölcsönöztek izgalmas külsőt neki.

Ha a „hófehérkék” külsejét elemezzük, akkor eddig ismeretlen új formai elemet fedezhetünk fel, ugyanis nem láttunk még más hangfalaknál ilyen karakteres, alulra elhelyezett 45 fokos letöréseket. Az előlapon is szép a hosszában megjelenő és felfelé egyre merészebben felfutó él kiképzés. A polírozott oldallapok kidolgozása és kifogástalan csillogása, határozottan High-End életérzést sugall. Ha hibátlan állapotban szeretnénk tartani a hangfalunkat, akkor csak arra kell ügyelnünk, hogy a beüzemeléskor azonnal ragasszuk fel a mellékelt gumi tappancsokat az aljára, nehogy megkarcolódjon a fényes felülete. Azzal, hogy a hangszórók kosarának az anyaga hideg fém, amit nagyon gondosan munkáltak meg, még inkább erősítik az „Ultra” minőséget, amit a nevében visel. A meghajtók szegélyeit nagy előtolású esztergálással munkálták véglegesre, aminek az eredménye a csodálatosan strukturált koncentrikus gyűrűkkel barázdált felület, csakúgy, mint egy vinyl hanglemezé.

A kétutas basszreflex hangfal magas-sugárzója egyébként szerelhető kivitelű alumínium membránú dóm, tehát szükség esetén később javítókészlettel felújítható, ami legfeljebb akkor lesz érdekes, ha még évtizedek múlva is ragaszkodunk az SVS Ultra hangfalainkhoz, ami nem kizárt dolog.

A közép/basszus hangszórók üvegszövet erősítésű kónuszok, amelyek a hang elszíneződését hivatottak elkerülni. A hátlapon reflexcsövet és kettős erősítésű vagy kábelezésű csatlakozót találunk, az utóbbit a Hardcore felhasználók maximális kiszolgálásáért építették be. Összegezve elmondhatjuk, hogy az SVS Ultra kettős szép, és korrekten elkészített hangfalpáros, melyek tiszta, hófehér kisugárzásukkal nagyon jó benyomást tettek ránk.

Tesztelés

A hangfalakat előzőleg kipróbált állapotban kaptuk meg a forgalmazótól, ezért a bejáratási procedúrát nem kellett végigvinnünk, egy érett „gyümölcsöt” ízlelhettünk meg. Az SVS Ultra párost a tesztelés során két erősítővel is társítottuk, egy Onkyo házimozi-erősítővel (Pure Audio Direkt beállításban) valamint egy klasszikussal, a Hegel H-160 –as sztereó végfokkal szólaltattuk meg őket CD és médialejátszó segítségével. Először csak a magunk örömére, kedvenc zeneszámokkal izzítottuk a hófehér kettőst, és ekkor még nem is a megszólalás konkrét minőségére figyeltünk, hanem csak barátkoztunk a hallott hanggal.

Az állványos hangfalaknál az egyik leglényegesebb tényező, hogy tudjon annyi mély-hangot adni, hogy ne legyen hiányérzetünk zenehallgatás közben. A másik fontos dolog, hogy kellően levegős, könnyed, és jó térhatású hangot élvezhessünk. Az SVS Ultra hangja az Onkyo erősítővel kiforrott, széles frekvencia menetű, és kellően nagy térhatású volt, amivel első hallásra meglehetősen jó benyomást tett ránk.

Eljött az ideje, hogy mélyebben elmerüljünk a tanulmányozásában. Cikkünk írásakor a Metallica új albuma éppen a kedvencünk, – ronggyá hallgatjuk -, és most is ez van a CD lejátszónkban. Azon kívül, hogy végre egy ízig-vérig eredeti Metallica stílusú anyagot hallgattunk, észrevettem, hogy a zenében lévő komoly és elég mély lábdobhangot hallok szólni a hangfalból! A lemez szigorúan borús hangulata teljesen átjött az összeállított rendszeren. A gitárok hangja feszes és átható, elkönyvelhető tehát, hogy komoly méretű hangteret és nagy hangerőt is kapunk a pénzünkért. A kezdeti zúzás után nyugodtabb területre átváltva Takáts Tamás – „Élő Blues” lemezét hallgatva kész vagyok átadni magam a koncentrált zenehallgatásnak. Az „I am ready” szám szépen, élően szólt, és a hangszeres részletek definiáltan, energikusan jelentek meg a hangképben. Az együttesben minden zenész pontosan érzékelhető helyen játszott a saját hangszerén. Még néhány szám erről a lemezről és igazolva látom a gyártó törekvését, aki sikeres Subwoofereiből belecsempészett egy jó kis darabot az Ultrákba. A mélyeire nincs semmi panasz, de a fizikát azért nem tudja átverni, ugyanis az albumról hallgatott „Little Wing” szerzemény 45 Hz alatti tartományai már kissé homályosan jelennek meg. De álljunk meg egy pillanatra – ez egy kétutas polc hangszóró! Mit várhatnák többet rőle? Ez esetben nem kétséges, a gyártónak az egyik aktív mély-sugárzója tehetné tökéletessé a hangzást. Igen, ez kellene ilyenkor még hozzájuk!

Akik nem riadnak meg a szubcsatorna használatától, a rendszerükbe beilleszthetnek egy SVS Subwoofert is.

A Hegel erősítőre átváltva ugyanazok a számok jobban kiteljesednek és légiesebbek, szeparáltabb hangszerhangokkal jelennek meg. A nagyobb csillapítási tényező leginkább a metal számokban jelent könnyebbséget a hangfalnak, így a gyors impulzusok feszesebbek és ezzel még jobban követhetőek lettek. A mély-hang érzet megvan, a pedálbasszus, basszusgitár vagy nagybőgő esetében is, látszik, hogy basszus specialista a gyártó, de a legmélyebb hangokat azért most sem hallom. A gitárok élesen pengnek, a húrok fémes hangjai kivételesen életszerűek ezzel az erősítővel. A térleképezés ragyogó, a hangszerek jól követhetőek és az ének számos esetben annyira leválik a hangfalakról, hogy kedvem lenne odamenni az énekeshez és átkarolni, hogy együtt énekeljek vele. Az Ultra mindkét erősítővel szépen muzsikált, kevés kivétellel nem volt szignifikáns a különbség a kétféle erősítés között. A hangsugárzó használatakor egyedül arra kellett odafigyelni, hogy bár szereti a hangerőt és a nagyobb teljesítménnyel hajtva nyújtja a maximumot, – ilyenkor jön meg az igazi életkedve -, azonban normál terhelés hatására is ki tud teljesedni. Az SVS Ultra-t állványon hallgatva természetes térérzethez, és sztereó panorámához jutunk. Komolyzenei műfajban éreztem csak egy kis bizonytalanságot a hegedűk hangjánál, mert nem éreztem a hangszerek lelkét, de ennek ellenére remek kis hangfal az SVS Ultra.

A lakókörnyezeti mérésünk is igazolta az SVS ultra kiegyensújozott teljesítményét, figyelemre méltó a magas-sugárzó nagyon stabíl frekvencia átvitele.

A tesz közben szerzett tapasztalatink alapján elmondhatjuk, hogy az Ultra kedvenc zenei stílusa szerintünk a könnyűzene. Figyelembe véve, hogy a rézfúvósok mindegyikénél csodálatos hangokat ad, így a Jazz műfaj is nagyszerűen fekszik neki. A stabil színpadi térleképezés hatására a zeneszámok kellően élettel teltek, a koncert felvételekben hallható mocorgások és a számok között érzékelhető taps mind-mind a tesztelt polchangszórók prémium minőséget támasztják alá. Az Ultra elvitathatatlan előnye az analitikusan elemző hang, amivel beléphetünk a felsőbb kategóriás zenehallgatás birodalmába.

Ajánlás

Állványos „hófehérkénk”, az SVS Ultra-val történt ismerkedésünk során bizton állíthatjuk, hogy sok neves gyártó hangfalát a sarokba állítaná még a saját kategóriájában is, ezért javasoljuk, érdemes olyan helyen megvásárolni, ahol ki is tudjuk próbálni őket. Garantáljuk, nem fognak csalódni az eredményben.

Röviden és velősen:

Kiváló sztereó hangzás

Hibátlan felépítés

Kitűnő dizájn

Ár/ érték arány

forrás: www.sztereomagazin.hu