10 márc SVS SB16-Ultra aktív mélyláda teszt

Most, hogy saját testünkön is érzékelhettük az SVS új zárt rendszerű, zászlóshajó mélyládájának kolosszális frekvenciahullámait, leszögezhetjük, hogy a cég valami rendkívülivel állt elő. De mit kapunk, túl a hatalmas erőtartalékon? Cikkünkben kifejtjük mindazon tényeket, melyek összessége nem mindennapi terméket szült.

Mélyhangok mélyvize

Rutinos házimozi fanatikusoknak bizonyára nem kell ecsetelnünk az SVS név mögött álló tudnivalókat és történelmet. Néhány éve elkezdtek közép és felső kategóriás hangfalakat is gyártani (melyekről ugyancsak jelentek meg tesztek honlapunkon), de alapvetően mélysugárzói miatt jegyezzük, említjük e céget legtöbbször.

A mélyládák világában két oldal, az erő és a pontosság között billeg minduntalan a mérleg. A magas teljesítmény ma már nem különösebben elérhetetlen, köszönhetően a remekül felfejlődött, hatékony tápegységeknek és D osztályú erősítőknek. Nem is kell feltétlenül horror árat fizetnünk azért, hogy gatyarázó tornádót tudjunk otthonunkban generálni. Akkor kell mélyebben a zsebünkbe nyúlni, ha finomságot, tonalitást és felbontást akarunk kapni a basszusokban is. Ilyenkor máris százezreket ugrik a végösszeg, és bizonyos értékhatár alatt a várva várt veserázás mégis elmarad. Abszurdnak tűnhet, hogy 3-4-5 százezres összeg kifizetése után még egy pohár sem tört össze a vitrinben. Az erő megszállottjai úgy érzik, ezt illendő kifogásolni, az audiofilek viszont elégedetten dörzsölik tenyerüket, mert végre hallják a bőgőt, és a lábdobot valóságosnak merik nevezni.

Az igazi kihívás, amikor egekbe nyúló SPL (hangnyomásszint) és pontos mintavételezés egyszerre képesek megvalósulni. Elméletben csak ilyen mélysugárzóknak kellene léteznie, de ez olyan ábránd, mint hogy minden ember megérdemelne egy luxusautót. Akárhogy is, az SB16-Ultra az otthoni kategória határait feszegetve tesz olyan ígéretet, hogy középre billenti a fentebb említett mérleget. Ezért kb. 900 000 forintot kell fizetnünk. Igen, más ugyanekkora összegből komplett, nem éppen alapszintű házimozi rendszert vásárol. Mit tud hát az SB16-Ultra, amire a kisebb SVS modellek képtelenek? A válasz talán szemtelenül egyszerű, mégis igaz: mélyhangokat. Csak többet, jobbat, szebbet, mint az átlag. Hangfalakat is lehet venni egy autó áráért, mit kapunk cserébe? Olyan hangot, ami a lelkünkbe hatol, ami megizzaszt, könnyeket fakaszt stb.

Fontos tudnivalók

Igen, úgy tűnhet, hogy az SB16-Ultra nem más, mint egy fellelkesült amerikai fejlesztőcsapat újabb sikeres megnyilvánulása, hogy nyers erővel diadalt arathassanak. Valójában nem erről van szó. Itt a magas teljesítményadatok szükségszerűek, hogy egy megfelelően előkészített, csillapított akusztikai környezetben (ami ideális esetben egy kellő körültekintéssel felépített moziszoba) a mélyhangok szépen igazodjanak a műsorforráshoz. Magyarán egy high end mélyláda alapvető lényege nem különbözik a felsőkategóriás hangfalakétól. Azt a célt szolgálja, hogy úgymond beletegye a nézőt a filmbe, hogy a vásznon megjelenő vizuális cselekményt teljesebbé tegye.

Az SVS kedvező kondícióval bocsátja rendelkezésre termékeit. Ez alatt a 45 napos, kockázatmentes otthoni tesztelés lehetőségére gondolunk. Tehát ha nem válik be a mélyláda, a vásárló visszaviheti azt a bemutatóterembe. Ez a fajta lehetőség az 16-Ultra modellek esetében kivételesen nem vehető igénybe, két okból. Egyrészt a szépséges zongoralakk fekete felület kényes, óvatos bánásmódot igényel, ezért nem garantálható, hogy hetekig tartó használat után is tökéletesen ép marad. Másfelől az SB16-Ultra karaktere (köszönhetően a fedélzeti DSP-nek és a parametrikus EQ-nak) olyan gazdagon konfigurálható, hogy önmagában fél tucat mélysugárzó stílusából enged válogatni. Ha úgy tetszik, a hang olyan lesz, ahogy a tulajdonos beállítja (vagy telepítteti) magának.

Mielőtt személyes tapasztalatainkra térnénk, úgy gondoltuk, célszerű lenne kitérni a tesztalanyunkban rejtőző érdekességekre. Így az olvasó számára is világossá válhat, hogy a közel egymillió forintos árért nem csak egy feketére lakkozott dobozt kapunk, benne hatalmas hangszóróval. A basszusok megszólaltatása (különösen magas hangnyomásszinten) ugyanis olyan sport, amihez néhány falemez és egy kónusz önmagában semmit nem ér, feltéve, ha nem összefüggéstelen brummogást, hanem kontrollált effektusokat akarunk hallani.

Végül, de nem utolsósorban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a nagy erőnek is ára van, túl a kifizetett forintokon. Ha ilyen bődületes teljesítményt akarunk szabadjára engedni, akkor számolnunk kell a szobaakusztikai hibák hatványozott érvényesülésével. Tehát előjöhetnek olyan zörejek, vibrációk, amiket korábban kevésbé vagy egyáltalán nem vettünk észre. Ezért, ha a leendő tulajdonos nem szeretne úgy filmet nézni, hogy közben fennhangon rázkódik a fal, berreg az ülőgarnitúra stb., célszerű konzultálnia a forgalmazóval és felvázolni a rendelkezésre álló környezet adottságait. Az elméleti cél továbbra is az, hogy a zene/film által nyújtott élmény jobb legyen, ehhez kiegészítésekre lesz szükség. Utóbbi alatt számos apróságra gondolunk, mint pl. rezgéselnyelő alátétekre a mélyládához, melyeket maga az SVS is kínál (ilyenek voltak az SB16-Ultra-n akkor is, mikor teszteltük).

Nem túl nagy?

Laikusok azt gondolnák, hogy egy 40 centis hangszóró membránját nem lehet kellő sebességgel megmozgatni, vagy legalábbis nem fogja azt a villámgyors megállást produkálni, mint a kevesebb levegőt mozgató, feleakkora kónuszok. Jelen esetben nem szabad figyelmünket pusztán a masszív üvegszál tányéron legeltetni. Ne feledjük, hogy a tekercs mozgatásáért felelős, több mint húsz kilós, négytagú mágneselem önmagában extrém kapacitást produkál. Ehhez olyan lengőtekercs átmérő (20 cm) társul, ami korábban az otthoni szórakoztató elektronikában, legalább is az általunk ismert márkák között még nem létezett. Mindazonáltal az SB16-Ultra zárt rendszerű, tehát a bene lévő légtér rugóként tart ellen a membránnak, amihez kis alakváltozású, ugyanakkor magas kimozdulást biztosító peremet illesztettek. Tehát jelen esetben a nagy átmérőhöz nem a régi (és akkoriban még tényleg lomhább karakterű), indusztriális hangfal szörnyek technológiáját kapjuk, hanem olyan kihegyezett komponenseket, amiken az fejlesztők közel 8 éve kezdtek el tanakodni.

Hogy a leadott jel ne csak gyors, hanem definiált is legyen, olyan erősítőt kellett alkalmazni, ami hatékony és kiszámítható. Így nem is meglepő, hogy az utóbbiakat teljesíteni képes D osztályú áramkör képezi a „csöppség” szívét. A Sledge gyártmányú, 1 500 W folyamatos teljesítményű (5000 W csúcsértékkel) modul 50 MHz-es Analog Devices jelvezérlő processzorral (DSP) egészül ki. Az elektronika jótékony funkcióját könnyebben megértjük, ha elképzelünk magunk előtt egy régi és egy modern konyhai csapot. Előbbiből fokozatosság nélkül, mindenfelé zubog a víz, míg utóbbiból csak annyi folyadék jön ki, egyenes sugárban, amennyit mi szeretnénk, illetve amekkorára a csap karját állítottuk. Az SB16-Ultra célja tehát nem az, hogy ránk omlassza a mennyezetet (bár specifikációját tekintve úgy tűnik, ehhez minden adottsága megvan), hanem hogy a magas kimenő jelet definiáltan, artikuláltan tudja szétlőni.

Szigorúan felhasználóbarát

Manapság sokan (jogosan) elvárják, hogy a birtokukban lévő műszaki berendezésekhez bárhogy, bárhonnan hozzáférhessenek. Ez alighanem az okostelefonos kényelem és lustaság velejárója. Előfordult már, hogy olyan mélyládát teszteltünk, amelyhez eleve kínáltak ingyenesen letölthető, mobileszközre telepíthető applikációt. Ez a lehetőség akkor még kisebbfajta csodának számított, ma már persze sóhajtozunk, ha nem jár eleve ilyen extra a termékhez. Az SVS mérnökei nem akartak, vagy nem mertek kihagyni ilyen ziccert, tehát az SB-16 Ultra mellé is kapunk applikációt. Az önkalibráció hiánya ellenére meglepően sokrétű, ugyanakkor átlátható az említett szoftver. Rajta keresztül aktiválhatunk szűrő módokat, ujjbegyünkkel tetszés szerint átállíthatjuk a frekvenciasávon illusztrált parametrikus EQ-t, tehát személyre szabhatjuk a mélysugárzó karakterét. Ezután a sémát elmenthetjük, ha zenéhez, filmhez vagy házibulihoz különböző profilokat szeretnénk használni. Ugyanezen applikáción keresztül változtatható a hangerő, fázis, polaritás és vágási frekvencia is. Aki nélkülözné telefonjának simogatását és a klasszikus megoldások híve, annak segítség lesz az ugyancsak gyárilag mellékelt infravörös távvezérlő.

Az itthoni forgalmazó elmondása szerint fülre is egész ügyesen be lehet úgymond hangolni az SB16-Ultra mélyládát, amennyiben a felhasználó mindössze egy átlagos akusztikájú környezetben szeretne szórakozni. Ha dedikált médiahelyiség illetve házimozi szoba az alkalmazás közege, akkor értelemszerűen érdemes szakértői segítséget igényelni szobaakusztika korrekcióra és egyéb munkálatokra.

Hangminőség

A fentebb említett tudnivalók, tippek jelentős része a Home Movie munkatársaitól származik. Az SB16-Ultra kipróbálása is az ő bemutatótermük moziszobájában történt. Rendhagyó módon nem saját tárunkból vitt referencia műsorok, hanem általuk használt filmes, koncertvideós jelenetek lejátszásával telt a tesztelés nagy része. Azt a bemutatót kaptuk meg, amit egy odalátogató ügyfél is kapott volna. Így sikerült jobban megértenünk, hogy az alsó frekvenciák milyen szélsőségek között kell, hogy helytálljanak, illetve milyen számos (vagy számtalan) módon lehet velük fokozni egy felvétel drámaiságát, erejét. Egyébiránt a mélysugárzóhoz ideális partnerként illeszkedtek az M&K Sound S300 sorozatú hangsugárzók, melyekről korábbi cikkünkben írtunk. Az Audyssey kalibrációval beállított rendszer lelkét Marantz házimozi processzor képezte, Vincent végerősítővel és Arcam UDP411 médialejátszóval. Most pedig térjünk a lényegre!

A Mad Max locsolócsöves jelenetében eleinte nem a basszusoké volt a főszerep, ezért volt időnk belefeledkezni a képi világba. Annál meglepőbb volt az a döbbenetes erejű lökés, ami a szobát megrázta, ahogy Charlize Theron eltiporta a főszereplőt. A már-már beteges intenzitással kikevert film impulzusait hidegvérrel és kíméletlenül adta vissza az SB16-Ultra. A völgyben elinduló kamion jelenetében, a hegyoldalon érkező motorosok megjelenését kísérő zene kalapácsként csapott szét a levegőben. Adrenalintól csöpögött a vászon, a hangok két kézzel rántottak be minket az események közepébe. A vibrációkat, lökéseket a lábujjunk hegyétől fejünk búbjáig éreztük. Olyan feszes és kemény effektusok születtek, amik ehhez a filmhez éppenséggel illettek is.

Az Interstellar c. filmben harcra keltek a mélyhangok a szoba ellen, földöntúli energiák szabadultak fel. Saját testünkön érezhettük a hangsebességet átlépő űrsikló fülkéjének vibrálását, illetve a pilótákhoz hasonlóan mi is kicsit a székünkbe préselődtünk. E jelenet figyelemre méltó előnyét mutatta meg az SB16-Ultra-nak. Ugyanis a vadul pulzáló hullámok ellenére tisztán érteni lehetett a szereplők mondatait, illetve a fülke alkatrészeinek zörgését. Az M&K alapvető tulajdonságai nem süppedtek bele az alsó frekvenciákba, helyette rétegelten, elkülönülve tudtuk figyelni a részleteket, ahogy egy csúcskategóriás házimozi rendszertől el is várható.

Nem maradtak el a zenei próbák sem. Egy sokak által referenciának tekintett, professzionális minőségű Michael Bubble koncert elindításakor (igen, a Fever-ről van szó) nagybőgőt kellett megszólaltatni. Ugyanezt a hallottuk már más szobákban, más mélyládákkal, otthoni környezetben is. Az SB16-Ultra a benne szunnyadó brutalitás ellenére kordában tudta tartani erejét. A húrok pendülései dominánsak és melegek voltak, de a rendszert alapvetően magas jelszinten terheltük, a teljes teljesítmény kb. 75 %-án járatva. Az énekhang és a zenekar többi része kiélezetten, kristálytisztán rajzolódott ki. Eközben a bőgő alátámasztotta, átkarolta a vokál sávot, de nem folyt össze vele, nem akarta maga alá nyomni. Ezt követően Daft Punk (Doin’ It Right) következett. Az előadás kicentizett volt, stúdiószerű. A zeneszámba belépő, jellegzetes alsó frekvenciás impulzusok a gyomrunkig eljutottak, de gondosan beosztott fokozatokkal és lecsengésekkel. Ahogy a frontsugárzókban véget ért az ütem, úgy a mélyhangok is azon nyomban elnémultak. Ugyanez a megfogott, dermesztően gyors karakter volt érezhető a Mad Max közben is.

A gyorsaság és erő kombinációjának csúcspontjaként az Antal Nimród által rendezett, Metallica – Through the Never Blu-ray lemez mutatkozott be. A lábdob és a basszusgitár velőtrázóan ütős volt. Az ütemek extrém sebességgel támadtak, ill. halkultak. Ilyen kihegyezett és kitágult dinamikatartományt nagyon ritkán tapasztaltunk eddigi tesztjeink során, általában a még ennél is sokkal drágább mélysugárzók tudtak csak ilyen féktelen, ugyanakkor meglepően kontrollált erőt mutatni.

Végszó

A maga kategóriájában kiforrottnak és rendkívülinek is nevezhető az SVS SB16-Ultra. Az általunk eddig hallott high end mélysugárzók közé szépen beilleszkedik ár/érték arány és teljesítmény tekintetében is. Szubjektív, hogy kinek mi a legjobb, de kétségkívül ez volt az eddigi egyik legkiemelkedőbb, bivalyerőt és sebészi pontosságot kombináló aktív mélyláda, amivel mi találkoztunk. Ezért megérdemel egy Kiváló Termék cédulát.

Műszaki adatok

Mérleg

+ A mobiltelefonos applikáció finomhangolási lehetőségeket tesz elérhetővé a felhasználó számára

+ Igény esetén iszonyatosan magas erőtartalékok, ugyanakkor szakértői segítséggel kellő integráció érhető el a többi hangfallal

+ Képességeit igyekszik zenei téren, intenzívebb koncertvideók és dinamikusabb felvételek esetén is (sikerrel) kamatoztatni

+ Terheléstől függetlenül, ha jól van beállítva, akkor békén hagyja azt a frekvenciasávot, ahol már a frontsugárzóknak kell dolgoznia, ezzel átengedve a hallható rezdüléseket, kritikus részleteket is

– A herkulesi erő és kontrollált frekvenciaátadás, ill. modern extrák árát értelemszerűen megkérik

Szubjektív vélemény

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

12 jan SVS Prime Tower hangfalpár teszt

Akik komolyan érdeklődnek a klasszikus mélyhangok iránt, már ismerik az SVS aktív szub-hangfalait. Az elmúlt időben több alkalommal teszteltük az SVS márka más hangfalait, melyek nagyon jó benyomást tettek ránk. Most az álló hangfalpárt vizsgáltuk.

 

Az SVS Prime Tower álló audiophile hangfalak hangzása, – mint azt már korábban is írtuk – eltér az eddig ismert tengeren túli társak produkciójától. Mivel egy korábbi 5.1 -es tesztben már többé-kevésbé megismertük az SVS Prime Tower teljesítményét, nem volt kérdés, hogy egy tisztán sztereó környezetben is megvizsgáljuk.

A hangfalak felépítése

A klasszikus álló hangsugárzók karcsú kabinetje jó alapot ad a stabil, vibrációtól mentes kialakításra. Esetünkben is erről van szó, ugyanis az SVS Prime álló hangfalak esetében jó mechanikai merevítést kapott hangdobozokat láthatunk. Az előlapot nemcsak öncélúan készítették olyanra amilyen. A szépen megmunkált hangfalakat felfelé karcsúsodó formába átmenő kialakítással alakították ki, és ez a forma – a diffrakciós hullámok elkerülésére – a figyelmes tervezés eredménye. A hangszórókat védő selyem keret is követi az élek letörésének vonalát melyek még inkább növelik a hangsugárzó megjelenésének egyediségét. Tesztalanyunk az ársáv alapján talán nem kaphatná meg az Audiophile jelzőt, de a Prime mégis olyasmivel büszkélkedhet, aminek alapján túllép a saját kategóriáján. Ebben a kategóriában még nem, de a magasabb minőségi osztályba sorolt hangfalaknál, már bevált gyakorlat, hogy a tervezésnél úgynevezett fél utas hangszórókat is alkalmaznak.

A magas-sugárzó felépítése.

A három és fél utas konstrukció, leginkább a nagyobb teljesítményű, minőségi hangfalaknál fordul elő, ahol már igencsak indokolt ez a megoldás, mivel a nagy kilengéseket produkáló mély hangszórókra bocsájtott magasabb frekvenciáknál, már hallhatóvá válnának az úgynevezett doppler effektus jelei. A plusz fél út abban segít, hogy a felső basszus sokszor bosszantóan erős jelei kordában legyenek tartva, ezért a tervezők a 165 Hz-es frekvenciavágás mellett döntöttek, amivel elérhető, hogy a hangzásnál, ne dúsuljon fel túlzottan a felső basszustartomány. A hátsó reflexnyílás megkettőzése első ránézésre érdekes lehet, mert ezek nem csak a légmozgás surrogását hívatottak elkerülni. A két mély-sugárzó egymástól szeparált kamrába került, ezért a hangfal itt egy keresztmerevítést is kapott, ami pontosan középen helyezkedik el.

A közép és mély hangszórók Polipropilén membránt kaptak, viszont a magas hangszóró alumínium dóm, amit egy fém rács védelmez, és ez tartja a körgyűrű alakú akusztikus lencsét is. Az előlap példásan vastag, ami ez által remek rezgéscsillapítást biztosít, úgyhogy a doboz megépítésében semmiféle kritikus megépítési hibát nem találtunk. Kellemes extrának számít, hogy cserélhető, és csavarosan állítható gumilábakon áll, ami nem egy ráragasztott tappancs, hanem komoly, állítható tüske formájú gumi, de ezek mellett sokkal izgalmasabb, hogy fémből készült tüskék is rászerelhetőek, ha erre van igény. Többféle burkolattal készül, nálunk a zongoralakk fekete vendégeskedik, és a napfényben megcsillanó kabineten látszik, hogy az SVS Prime Tower álló hangfalak kivitelezése, gondos megmunkálása hibátlan.

Tesztelés közben

Az alig 93 centiméter magas és 20 centiméter széles hangsugárzó nem tűnik fenyegetően agresszívnek és a fentebb leírt letörés még karcsúbbá teszi a dobozt, ami lássuk be, nem igazán az amerikai dizájn elveket követi. Gyanússá teszi a dolgot azonban az a tény, hogy az „amerikai izomzat” ott van legbelül, és hogy a gyártó megengedi hozzá a 250 Wattos erősítő használatát is. Az SVS Prime hangfalakat egy Hegel H-160 sztereó erősítővel hajtottuk meg. Ez a kiváló minőségű erősítő, a szigorúan beállított frekvencia követésével tökéletesen alkalmas az SVS hangfalak minőségi megszólaltatására. Mint már említettem, ez a hangsugárzó, egy egészen más állomása az amerikai hangfalgyártásnak. A tengeren túli gyártók egyszerűen nem akarják a harsány hangzást nélkülözni, de az SVS bevállalja a barátságos és bensőségesebb hangok prezentálását. A Prime Tower álló hangfalpáros számos, teszteléshez használt felvételünk alkalmával bebizonyította, hogy már-már angol Hi-Fi-s érzeteket tud kelteni a hallgatóban. Érdekesség, hogy Amerika szülöttjeként is, tud olyan nyugodt hangon szólni, hogy akár egész nap hallgatható legyen, még akkor is, ha tesztelés közben – bevalljuk – néha a kelleténél is több teljesítménnyel hajtottuk őket. A forszírozott terhelés hatására sem kezdett harsányan és élesen szőrös hangzásúvá válni, a hangkarakter megmaradt a maga természetes valójában. A nagy részletességű HD FLAC Norah Jones felvételeket olyan stabilan és bensőségesen továbbította, ahogy azt csak a legjobbak tudják. Az előadó, Day Break című lemezének számaiban hallható ének és zongora hangok kiemelkedően élethűen szóltak az összeállított rendszeren.

Természetesen „kemény” próbára is ítéltük a Prime Tower hangfalpárt, mégpedig a Metallica legújabb albumával, a Hardwired…To Self-Destruct-al. Tud a hangfal morcos hangon is kommunikálni, ilyen zenéken, ahol hemzsegnek a hangszerek és feszes a tempó, a Prime simán tudta tartani az ütemet, kontrollált és nyílt maradt, a hangja nem fordul át kakofóniába. De figyelem, fontos tudnunk, hogy a hangfal basszus prezentációja leginkább a falaktól való távolságra érzékeny. Kísérleteink során tapasztaltuk, hogy az SVS Prime Tower álló hangfalak szeretnek távolabb állni a falaktól, ellenkező esetben összemosódhatnak a közepestől mélyebb frekvenciák. Nem kell extrém nagy távolság a saroktól, de a 60 cm-es távolság betartása indokolt, ilyenkor már sokat tisztulnak a hangok. Mivel a Prime hangja elég mélyre megy, a teljességet akkor tudja nyújtani, ha elég nagy helyiségben használjuk, mert ha nincs megfelelő hely a nagy hullámhosszúságú hangoknak, akkor deficitet szenved az igazi mélyhang-átvitel, amit érdemes figyelembe venni.

Az SVS Prime Tower a kép szélén látható, de hogy ne érezze, hogy egyedülálló kapot társat is, mégpedig a nagyobb álló doboz az SVS Ultra tower személyében.

Elkönyvelhetjük, hogy az SVS Prime Tower álló hangfalak hallgatása felüdülés volt számunkra, mondhatni páratlan élmény az óceánon túli kínálatból.

Ajánlás

A tesztelés tapasztalatai alapján leírhatjuk, hogy az SVS Prime dobozokból kijövő hang olykor elementáris erővel, néha meg simogatóan finoman, kellemesen vett körül bennünket, a hallgatott zeneszámtól függően. A Prime Tower-t letisztult, elegáns kinézet jellemzi és olyan hangzás, ami az eddig ismert tengeren túli gyártókkal ellentétben, szokatlanul finom hangkarakterrel rendelkezik. Viszonylag szerény érzékenysége miatt kell, és igényli is a komoly erősítő teljesítményt, és ha ez megvan, akkor a hangképben meglesz a kellő dinamika tartomány és a mindenkit elbűvölő klasszikus sztereó térhatás is, ami a gondtalan, élménybeillő zenehallgatáshoz kell. Mind ehhez már csak az ár/érték arány, amiről említést kell tennünk, ami a véleményünk szerint az optimális szintre van pozicionálva.

Tesztösszesítő:

Hang:	89
Általános:	88
Végeredmény:	88,5
Ár/érték arány:	8,9
Értékelés:	Nagyon jó/ Kíváló

 

Röviden és velősen:

Kiváló hangzás

Nagyon jó mélyhang átvitel

Gyönyörü lakkozott kivitel

ár / érték arány

 

02 jan SVS SoundPath rezgéscsillapító talp teszt / AV-Online

Hírként már írtunk róla, de kipróbálni csak mostanában tudtuk az SVS speciális mélyláda lábait, melyeknek neve SoundPath. Kissé kalandosra sikeredett a tesztelés, akit érdekelnek a tapasztalataink, olvassa el cikkünket!

Az elnevezés – SoundPath – keveset mond az átlag magyar házimozisoknak, ám a lényeget könnyű elmagyarázni: az SVS különleges mélyláda alátéteket, lábakat fejlesztett ki, melyek elméletileg hangminőség javulást eredményeznek.

SoundPath Subwoofer Isolation System a teljes neve az acél tányérba ragasztott, elasztomer (rugalmas polimer) talpacskáknak, melyekhez öt különböző garnitúra, a szubládák aljában leggyakrabban előforduló menetekhez passzoló, rozsdamentes csavarokat mellékel az SVS. A kis pogácsák feladata összetett, de más egyebek mellett, az elérendő közös végcél a már említett, hangminőséget javító hatás. Képek alapján, de még az SVS PC-2000 szubcső tesztelése során is, fánkhoz hasonlító szerkentyűnek tűnt a SoundPath.

Nos, ez meglehetősen távol áll az igazságtól, ugyanis nem kimondottan lapos, a magassága alig kevesebb, mint az átmérője. Ha mindenáron ennivalóhoz kellene kapcsolni, akkor legyen pogácsa. Töpörtyűs, mert azt nagyon szeretjük. Az általunk készített fényképeken látható, miről beszélünk.

Az egyebek

A gyártó leírása szerint a SoundPath felszereléséből szomszédaink is profitálnak, mert szubládánk szinte semmi rezgést nem fog átadni közvetlenül a padlónak, vagy szőnyegnek, amire helyezzük. További, nem elhanyagolható előnye, hogy kvázi elsimítja a padló esetleges egyenetlenségeit, mert puhasága okán nem érzékeny arra. Tüskékkel felfegyverzett hangfalakat aprólékos munkával kell szintezni, ha nem akarjuk, hogy billegjenek.

A SoundPath-ok 4 centis magassága arra is jó, hogy a mélyláda alja ne feküdjön fel a házimozi szobákban általánosan alkalmazott, hosszú szálas, puha, süppedős szőnyegpadlóra, valamint az alsó reflexnyílásos, vagy lefelé néző membrános szubládákat hangolhatjuk velük.

Az elasztomer (külföldiül elastomere) egyik kedvező tulajdonsága a tapadó képesség, ami egy mélyláda számára úgy jön, mint éhező embernek egy falat kenyér. A membrán előre-hátra, a padló síkjával megegyező irányban mozog (kivéve, amikor függőleges irányban, az SVS kínálatában olyan az említett cső), ezt elsősorban az egész szerkezet tömege ellensúlyozza, ami viszont csak akkor lehet kellőképpen stabil támasz, ha szilárdan kapcsolódik az alatta lévő felülethez. Ezt maradéktalanul biztosítja a SoundPath, bármire helyezzük. Felmerülhetnek kétségek éppen a rugalmasság miatt, bennünk is voltak ilyenek, de a tesztelés során nyom nélkül elillant az összes.

Kétféle, 4 és 6 darabos kiszerelésben létezik a SoundPath. A négydarabos garnitúra 24 990 forintért vásárolható meg az itthoni forgalmazó, a Home Movie bemutatótermében és webáruházában. Mielőtt azon kezdenénk agyalni, hogy ez sok vagy kevés, nem árt figyelembe venni, hogy egészen egyedi megoldásról van szó. Az kétségtelen, hogy más gyártók akár többször ennyiért is kínálnak speciális lábazatokat, tüskéket, kúpokat, viszont olcsóbbat is találni a szaküzletekben. További tény, hogy csavarmenet elvétve fordul elő a belépő kategóriás, olcsó mélynyomók alján, és nem is azokhoz kínálja termékét az SVS, hanem a drágábbakhoz. Tehát nem garmadával, de azért akad sok olyan, amelyikre úgy illik a SoundPath, mintha hozzá tervezték volna. Erről feltétlenül meg kell győződni, még mielőtt valaki megvásárolná az extra lábakat!

A hatos csomag szükségességével talán nem mindenki van tisztában, ezért elmondjuk, hogy három SVS mélyláda aljára – PB12-PLUS, PB13-ULTRA, PB16-ULTRA – annyi, 6 db lábacska erősíthető fel. Ezen kívül egyedi megoldásokhoz is felhasználható, amikor 3-3 darabra állítjuk a szubládát, vagy bármilyen más hangfalat.

A tesztelés

Egy efféle kiegészítő tesztelése a legnehezebb feladatok közé tartozik, a szó kétféle értelmében is. Egyrészt emelgetni, forgatni kell a szubládát, talpáról az oldalára, lehetőleg valami puha felületre, példának okáért szőnyegre, hogy ne karcolódjon meg se a bevonata, se a parketta. Ezt követően ki kell tekerni a gyári kúpocskákat, azután a helyükre csavarozni a SoundPath-okat, majd visszaállítani az előbbi helyére. Az előzőleg eltávolított kábeleket – táp és szub – bedugni, főkapcsolót átbillenteni, erősítőt bekapcsolni. Leírni is sok, hát még végigcsinálni, pedig akkumulátoros csavarbehajtót használtunk, azzal próbáltuk gyorsítani a folyamatot, kevés sikerrel. Ezekből következik a másik nehézség, 3-4 perccel korábban hallottakra kell pontosan, minden részletre kiterjedően emlékezni, úgy hasonlítani ahhoz, ami éppen szól. Létezik megoldás a művelet egyszerűsítésére, két egyforma mélyláda és kábelezés, az egyik alatt SoundPath, míg a másik a gyári gumikúpokon áll. Annak a felállásnak is lennének problémás részletei, méghozzá a mélynyomók elhelyezése a szobán belül. Nincs két olyan pont, ahol pontosan azonosak lennének az akusztikai körülmények, amitől kapásból hendikeppel indulna az egyik versenyző. Ez valamelyest kiküszöbölhető a felcserélésükkel, amivel visszakanyarodtunk a már említett idő faktorhoz.

Maga a mélyláda, amivel az imént vázolt műveletet tucatnyi alkalommal elvégeztük, az éppen nálunk vendégeskedő és szívből megszeretett SVS SB12-NSD volt. Hátuljába remek minőségű és ár/érték arányú kábeleket – IsoTek EVO3 Premier és Nordost Bass-Line – illesztettünk, a jelforrás szokott párosunk: Cambridge Audio CXU és CXR120 volt. Hanganyagunkban sem történt változás: The Incredible Hulk, Drive, Valkyrie, Legends of Jazz, BASSiX. Utóbbi egy direkt szubtartomány vizsgálatára készített CD, rajta sok más mellett, rezonancia-teszt zenékkel.

A filmjelenetek lejátszása során nem vettünk észre markáns különbséget a gyári kúpok és a SoundPath hatása között, bármennyire koncentráltunk rá. Mintha és talán szavak hagyták el legtöbbször ajkainkat. A rezonancia teszt során viszont előbukkant a spéci lábak pozitív hatása, konkrétan az, hogy feljebb, a maximum közelébe kellett csavarnunk a hangerőt, ha nemkívánatos membránmozgást akartunk kicsikarni az NSD-ből. Ugyanez játszódott le 25 hertzes mérőjellel, szépen, tisztán szólt. Mindeközben folyamatosan tapogattuk a parkettát, mennyi rezgést ad át a szubláda a SoundPath-on keresztül. Az eredmény nulla, semmi! Tehát ezt kipipálhatjuk, az alsó lakó nem fogja partvisnyéllel döfködni a plafont és nagykéssel sem támad ránk a sötét lépcsőház fordulójában. Persze csak képletesen, mert nem tételezünk fel senkiről gyilkos hajlamot, másrészt családi házban folyt a tesztelés, ahol legfeljebb az alapzatban közlekedő hangyák és a vakondok reklamálhatnának.

Ajánlás

Mielőtt a konkrét ajánlásra rátérnénk, picit számolgassunk! Például az SB-2000 árának tizedébe kerül a SoundPath, és amennyiben megvásároljuk hozzá, még akkor is kiváló ár/érték arányú mélynyomó birtokosai leszünk. A nagyobb, drágább modellek esetében még csekélyebb arányt képvisel ez az extra. Mindezek ismeretében, érdemesnek tartjuk kipróbálásra a SoundPath-ot. A neten számtalan felhasználói beszámoló olvasható olyan pozitív hatásairól is, amiket nekünk nem sikerült belőle kicsiholnunk, de arról egészen biztosan nem a termék tehet, hanem az akusztikai és egyéb körülmények. Az ötlet elismerésre méltó, a kivitelezés is és az ígért izoláció maradéktalanul megvalósult.

forrás: av-online